28 feb Ángyán nem bírta
Kistérségi Tervezetünk elkészülte után lelkesen üdvözöltem Ángyán József bejelentését a Darányi Ignác Tervvel kapcsolatosan, majd értetlenül álltam azonnali lemondása előtt. Mostanában már szivárognak ki a valódi okok. Íme a neten talált anyag:
Ángyán Józsefből azért csináltak államtitkárt, hogy a jobboldal választási győzelme után is fennhangon hirdesse tovább, amit az egykori kisgazda szavazók hallani akartak.
Ezek a vidéken élő, a mezőgazdasághoz kötődő emberek a Fidesz kétharmados többségétől azt várták, hogy megvalósítja a választási ígéreteit: megerősíti a családi gazdaságokat, a középbirtokokat, vidéki munkahelyek sokaságát teremti meg.
A miniszterelnök azonban éppen azért nem adott Ángyán József parlamenti államtitkárnak megfelelő eszközöket, nehogy valóra is tudjon váltani abból bármit, amiben hitt, és amiről olyan szuggesztíven tudott beszélni mindazoknak, akik hinni akarták, amit ő hirdetett – mondják a Népszabadság jelenlegi vidékpolitikát jól ismerő forrásai.
Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter számszerűsítette is: két és fél év alatt 300 milliárd forintot kaphatnak pályázat útján a magyar gazdák gépvásárlásra, az állattartás támogatására, a fiatal gazdák helyzetbe hozására. Eközben azonban leépítések voltak a minisztériumban, és Ángyán József közeli munkatársait az ő távollétében elbocsátották.
Ángyán január 19-én nyújtotta be lemondását, amelyet nem indokolt – de a helyzet ismerői szerint reménykedett abban, hogy a miniszterelnök, ha hazatér Brüsszelből, fogadja őt, meghallgatja az indokait és maradásra bírja. Orbán azonban nem fogadta az államtitkárt, a lemondás elfogadása is a vidékfejlesztési miniszter közvetítésével történt.
Egyik forrásunk szerint a rendszerváltozás óta dilemmája mindkét nagy politikai oldalnak, hogy vannak nyilvánosan kimondható, és nyilvánosan ki nem mondható érdekek. A nyilvánosság azt sem ismerheti meg, hogy melyik oligarcha érdekeltségi körébe (a saját és strómanjai céghálózatába) valójában mekkora földterületek és termelési potenciálok tartoznak.
Annyi azonban bizonyos, hogy van néhány olyan, hosszú ideje növekvő termőföld-birodalom, amely egyszerűen nem kerülhető meg a politika számára. A közkeletű vélekedéssel ellentétben ezek nem egykori téeszvezetők összevásárolt birtokai, hanem a rendszerváltozás során máshonnan szerzett pénzből vásárolt nagybirtokok.
Ha az országnak mezőgazdasági exportáru-alapot kell előállítania, akkor ezekre lehet számítani – a kis- és középbirtokok sokaságára nem. A magyar mezőgazdaságban az elmúlt 15 évben minden integrációs kísérlet megbukott – a kistermelők képtelenek összefogni, a legcsekélyebb előnyért azonnal elárulták a közös érdeket.
Mindig az volt a kérdés, hogy a makrogazdasági mérlegek alakuljanak a kívánatos irányba, vagy a lakosság nagyobbik részének életszínvonala ne csökkenjen. A vidékfejlesztésben a sok munka, a sok befektetés kevés profitot hozna. Politikai értelemben persze eredmény lenne, ha nem engednék a vidéket leszakadni, az állampolgári jólét szavazatokat hozna – ha össze nem omlik közben a nemzetgazdaság.
Sem az MSZP, sem a Fidesz nem volt képes, vagy nem is akart olyan megoldásokat találni, amelyek a gazdasági eredményt és a vidék megtartó képességét, megfelelően fizetett munkahelyek sokaságát egyszerre hozták volna létre.
Ángyán József a híveinek írt levélben utal arra: ahhoz, hogy lehetőséghez juttassák a fiatal gazdákat, a családi gazdaságokat, földhöz kellene juttatni őket. Több nyilatkozatában beszélt arról, hogy az oligarchák kezében lévő nagy latifundiumok nemcsak a méretgazdaságosság, a kevés munkaerő, a magas gépesítettség miatt versenyképesek, hanem azért is, mert kiváltságosan olcsón jutnak hozzá az állami földhöz. Ángyán koncepciójának megvalósításához hozzá kellett volna nyúlni az oligarchák földjéhez: elvenni tőlük, és felosztani a kisebb gazdaságok között.
Azok a gazdák, aktivisták, akik részt vettek Ángyán oldalán a nemzeti vidékstratégia kidolgozásában, azt várták volna, hogy Orbán ne fogadja el az államtitkár lemondását. Nagyot csalódtak, amikor kiderült, hogy találkozni sem volt hajlandó vele.
– Mi nem tudunk semmit, csak nézünk: te jó isten, most mi van odafent? – fogalmazott egyik forrásunk. – Akkor hát ki győzött? Ki vesztett? Ha a kétharmados kormányzás mellett ez megtörténhetett, akkor a jövőben mit várhatunk mi itt vidéken?
